Hogyan segítettem ma?

2024. máj 30.

Hogyan segítettem ma?

A mai napon egy fiatal anyukának segítettem a pályaudvarnál. Két kisgyermek, az egyik babakocsiban, a másik motorral, s a nagyobbik, aki a motoron ült, száguldozásba kezdett a gyalogos járdán. Az emberek mintha ott se lennének, senki sem segített, csak szörnyülködtek a fiatal anyuka felelőtlenségén, miért jár így a két picike gyerekkel. Amikor jött a busz, fölkaptam a nagyobbikat, Yanát, s a másik kezemmel egy kb akkora szatyrot, mint a kismotor. 

Aztán a babakocsinak a fémvázát is elkaptam, mert az anyuka még így sem boldogult azzal, hogy feltegye a másik babát a buszra. A többiek pedig nézték a műveletet. Az anyuka látta, hogy Yana hallgat rám. Nem is értette hogy miért. 

Nagyon sok embert hidegen hagy egy-egy olyan körötte lévő dolog, amiben pedig szeretettel, elfogadással segítéssel boldogabbá, könnyebbé tehetnénk egymás életét. Vajon Te melyik csoportba tartozol? 
Azok közé, akik segítenek, vagy azok közé, akik elfordulnak egy ilyen szituációban?

Vannak problémáid a gyermekeiddel, a pároddal, a szüleiddel? Itt megoldhatod, pozitívvá alakíthatod azokat!

Természetesen Theta állapotban nézhetsz rá a kapcsolati elakadásokra, történetekre, amik lehet már évtizedek óta ráteszik a bélyeget kettőtök kapcsolatára. Nagyon sok változáson mehetsz át ha ThetaHealinggel változtatsz az életeden. Így változtathatsz nem csak önmagadon,  hanem az önmagad szeretetén is változtathatsz. Hiszen az embereknek nem azért nincs önbizalmuk mert úgy néznek ki ahogy, hanem azért, mert értéktelennek érzik magukat. Érezheted magad értékesnek 83kg- mal is, és értéktelennek 57kg- osan is. Ez nem a súlyodtól függ! Sőt! Még nem is attól, hogy hány éves vagy! Ez attól függ, mennyire tudod magad elfogadni, szeretni. 

Hogyan segítettem ma?

Ahogy én is elfogadtam ezt az anyukát, akit mindenki fejcsóválva nézett. Ő pedig csak segítséget szeretett volna kapni a világtól, mert ezt a segítséget sem önmagában, sem a környezetében nem találta meg. 
Könnyű ítélkezni mások felett, de van amikor tenni kell, és nem elég nézni a másik nyomorát, és fejcsóválva nézni a történéseket.