Hogyan osszuk be a pénzünket?
Hogyan osszuk be a pénzünket?
A pénz mindig központi témája volt sok- sok embernek. Útvonala: Hol jön, hol pedig megy. Attól függően, milyen a kapcsolatunk vele. Fontos a pénzügyi képzettség, a tudatosság ezzel kapcsolatban, hiszen ez fontos eszköz a kezünkben. Ha ez meg van, akkor hatalom van a kezünkben ahhoz, hogy magunk irányítsuk a készpénzmozgásunkat az életünkben. De nem mindenki van ezzel így.
A legtöbb ember fizetésből él. Behatárolja a munkahelye a fizetését, a szabadságát, a betegállományát, így a nyugdíja is ennek megfelelően alakul majd. Sokszor szabadságra sem tud elmenni, vagy betegállományba, ha olyan a munkahelye. Az élet ezeknek az embereknek ilyenkor szinte csak a gürcölésről szól. Hogy elmehetnek e másodállásba mellékjövedelemért dolgozni, azt is a fő munkahelyük határozza meg. Ha összeférhetetlen a két foglalkozás, máris kevesebb a dolgozó jövedelme, hiába van több tudása, ideje, tehetsége ahhoz, hogy jobbá tegye a saját gazdasági helyzetét.
Hogyan osszuk be a pénzünket?
1985-ben szintén fizetésért dolgoztam, mint diák. 2Ft/óra. Az iskolánkkal gyakorlaton 6 órát dolgozhattam. Az így megkeresett 12Ft- ot rögtön elköltöttem egy doboz cigire. Így minden pénzem cigarettára ment.
Mióta nem dohányzom?
14 éven át nem dohányoztam. Akkor hagytam abba,- közel 30 év után-, amikor a havi lakáshitelem 80.000Ft volt. Vajon ez alatt a 30 év alatt mennyi pénzt füstöltem el? Hiszen az utolsó 10 évben naponta 1,5-2 doboz cigarettát szívtam el, nem érdekelve, hogy lesz e otthon gyümölcs a gyerekeimnek, magamnak, vagy a lakáshitelt hogyan tudjuk kifizetni. A gyümölcsevést különben is fölösleges pénzkidobásnak tartottam.
Minek köszönhetem, hogy abbahagytam?
Annak, hogy elkezdtem az Önismeret, az Önfejlesztés útját járni. Annak, hogy elkezdtem saját magamat kezelni különböző spirituális technikákkal. Illetve elfogadtam másoktól is az ilyen jellegű segítséget.
Ma mennyi pénz menne el, ha nem hagyom abba? Havonta: 120.000Ft. Nekem nem volt mindegy az sem milyen cigit szívok. Csak egy márkát vettem meg.
Annak ellenére tettem ezt, hogy már 7 évesen voltak megtakarításaim.
Akkor a szüleim, és az iskola kart- karba öltve kezdtek el a takarékoskodásra nevelni. Édesanyám, és édesapám is felváltva adtak Nekem 20fillért, 1Ft- ot, amiből az iskolában takarékbélyeget vásároltam. Így június hónapra a sok- sok aprópénzből összejött egy nagyobb összeg, amiből már én is kezdhettem valamit. Hogy mi volt ez? Egy gyönyörű világoskékszínű kerékpár! Mivel nem cukorkára, és édességre költöttem, ezért a szüleim jutalmazásként kipótolták a hiányzó összeget a biciklihez. – Ezt ma úgy nevezik, késleltetett jutalom. – Így neveltek arra, hogyan osszam be a pénzem, hogyan takarékoskodjam. Arra, hogyan lehetnek álmaim, és már gyermekként hogyan valósíthatom meg azokat.
Ne edd meg a pillecukrot!
Elvégeztek egy kísérletet gyerekeken. Az volt a feladat, hogy a tányérjukra tett pillecukrot nem volt szabad megenniük, csak akkor, amikor ismét bementek hozzájuk. Azok a gyerekek, akik kivárták az időt, kaptak jutalmul még egy pillecukrot. Később megint megvizsgálták őket felnőtt korban, hogy meddig jutottak az életükben. Azok a felnőttek, akik kivárták a jutalmat, felnőttként sokkal sikeresebbek lettek, és jómódúan éltek, mint azok, akik megették a pillecukrot.
Vajon Te mire neveled a gyermekeidet majd? Miért kérdem?
Hogyan osszuk be a pénzünket?
Míg régen a szülők és az iskola kart karba öltve nevelte megtakarításra a gyermekeket, hiszen a tanároknál lehetett megvenni a takarékbélyeget, ma mit lát a gyermek már kiskorától? A TV a Rádió, az Internet hirdeti: – ilyen hitel,- olyan hitel,- vegyél ezt,- vegyél azt. Nem baj, ha nincs pénzed, az sem baj, ha szegény vagy. Csak vásárolj! Az emberek mohósága pedig határtalan. Nekik is az a márka kell, ami a szomszédnak, vagy az osztálytársuknak, óvodástársuknak van. Ha neki nincs olyan, akkor kiközösítik. Az emberek pedig nagyon félnek attól, hogy nem fogadják el őket.
Ugye Te is félsz ettől?
Aztán még mitől félünk?
Attól, hogy nem tudjuk befizetni a számláinkat. Amikor két fiatal összekerül, akkor éppen ezért, hogy spóroljanak, összeköltöznek, egy közös albérletbe. Így a kiadások is kevesebbnek tűnnek. Ezek azok az emberek, akik a legszegényebbek, hiszen még nincs vagyonuk. Sem saját lakásuk, sem autójuk, sem telkük.
A középosztály béliek azok, akiknek már van saját lakásuk,- házuk, autójuk, később pedig nyaralójuk. Nekik viszont lehet, hogy sok a hitelük.
Vajon milyen utat járnak be, hogy mindez meglegyen?
Felvesznek lakáshitelt, majd autóhitelt,- ahogy mi is megtettük, amikor szerettünk volna előrébb jutni az életben a férjemmel. Annak ellenére tettük ezt, hogy a második férjem tetemes adótartozást cipelt magával a házasságunkba. Amire még kölcsönt vettünk fel kétévenként, az az új minőségi mobiltelefon volt. Szerencsére más áruhitelbe nem bonyolódtunk bele, így amikor jött a 2008- as világválság, akkor csak a hitelek visszafizetésével bajlódtunk, mert a férjem elveszítette a kereseti forrását, így egymagamnak kellett ezen a területen helyt állni. Vajon hányan voltak így? Hogyan tudták átvészelni? Nekünk volt megtakarításunk is, hiszen 7 éves koromban megtanítottak a szülők és az iskola arra, hogy mindig legyen megtakarításom! A lakásunk, az autónk, a telefonkölcsönünk pedig továbbra is csak vitte a pénzt. Pedig úgy gondoltuk, ezek a befektetéseink.
Vajon tényleg befektetések voltak?
Aztán kaptam a Banktól egy lehetőséget! Reklám anyagként volt előadva. Hitelkártya lehetőség 450.000Ft értékben. Mérhetetlenül felháborodva mentem be a fiókba, veszekedtem az ott dolgozóval, Nekem ez nem kell, így is elég tartozásom van. Bocsánatot kértek, és visszaadtam a kártyát. A következő évben már 1 milliós Hitelkártya lehetőséget küldtek ki! ( Mások hogy örültek volna egy ilyen lehetőségnek!)- Dühödten kerestem fel a pénzintézetet, kiabáltam. Nehezményeztem, hogy még mindig küldik ezt a marketing anyagot. Ezen kívül közöltem velük, hogyha én most igénybe veszem ezt a lehetőséget, akkor olyan negatív pénzügyi spirálba kerülök, amiből az életben nem jövök ki! Megszüntették a marketing anyag kiküldését, így több Hitelkártyát már nem küldtek ki.
Viszont rá egy pár évre, amikor elmentem a Bankba egy problémámmal, vásárlói kártyának adták el nekem a hitelkártyát, sőt azt is mondták, hogy semmiféle díja nincs. Amikor megkaptam a kártyát levélben, akkor szembesültem azzal, hogy ez hitelkártya. Ráadásul nem is volt díjmentes, mert felszámolták az éves kártyadíjat.
Ekkor megint visszamentem a Bankba, és visszakértem az összeget amit a kártyára levettek, és visszaadtam a hitelkártyát.
Vajon hány embert csaptak be így? Hiszen nekem pénzügyi végzettségem van, és mégis behúztak a csőbe.
Aztán elkezdtem úgy működni, ahogy a gazdag emberek.
Eladtam az ingatlant, ami vitte a pénzt. Jókor adtam el, mert nyertem rajta. Vettem egy másik ingatlant, amit valamelyest felújítottam, hogy nekem is tessen, de nem milliókat költöttem rá, hogy maradjon megtakarításom. Aztán befektettem a pénz egy részét egy olyan cégbe, ahova nem kellett volna. A másik részét pedig olyan helyre, ahonnan kivehetek, ha kell. A gazdag emberek gondolkodásában ez is benne van. Mint ahogy az is, hogy tanulnak a hibáikból.
Tanultam a hibámból, és többet nem fektettem be ilyen cégekbe.
Egy idő után lettek albérlőim is, így lett passzívjövedelmem, ami havonta hozta a pénzt. Így már nyugodtabban élhettem az életemet, mert otthagyhattam azt az állást, ami meghatározta mikor mehetek szabadságra, mivel foglalkozhatok, és még sorolhatnám… Mégis hálás vagyok Nekik, mert sok mindenre megtanítottak, és évekig szerettem ott lenni.
Minek köszönhetem ezt az átalakulást?
Annak, hogy egy év alatt kb. 15x játszottam a Cashflow társasjátékkal, és két év alatt a másik 30 játékot, játékvezetőként, vagy résztvevőként, is tanulásként fogtam fel. Nem a saját pénzemet kockáztattam, mint ahogy annak előtte megtettem, hanem a játékpénzt, így meg tanultam játékosan kezelni a mindennapok igazi pénzét.