Mit ajándékozzunk?
Mit ajándékozzunk?
Ezen a karácsonyon több ajándékot is adok embertársaimnak.
Először is egy gyermek alapítványnak küldtem egy kisebb összeget, hogy azok a gyermekek, akik ott vannak, boldogabban tudják megélni a mindennapokat, és ezt a karácsonyt is. Ez volt az első ajándék, amit így karácsony táján adakozásból adtam emberek megsegítésére.
Ezen kívül pedig még 2016- ban a Deviáns klubban ismerkedtem meg fantasztikus emberekkel, akik egymást segítik, így ha sikerül én is tudok majd segíteni egy Strok alapítványnak, mint ThetaHealing konzulens. Energiagyógyászattal. Nagyon örülnék neki, ha sok embernek a szolgálatába állíthatnám a tudásomat, s a tapasztalataimat. Szívből szeretnék nekik segíteni, hogy újra egészségesebbek és boldogok legyenek.
Azóta eltelt három év, ezen a karácsonyon elmegyek a Magnet házba a Jótékonyság ünnepére, és ott segítek adománnyal a rászorulóknak december 15.- én vasárnap.
Mit ajándékozzunk?
Ma már máshogyan is segítek.
Történt, hogy egy nagy élelmiszer üzletben álltam sorban egy idős néni után. A néninek nagy fehér fülű szatyra volt, olyan mint a hajléktalanoknak. A különbség abban mutatkozott meg, hogy tiszta volt a szatyor, és a néni is. A meleg étel pultnál a néni egy jól átsütött májat kért, és hozzá 4 db sült krumplit. Amikor az eladó visszakérdezett, a néni csendesen csak ennyit mondott:
- Én így szeretem. – a néninek volt valami szomorú, és megható a hangjában. Egyszer csak a következőre lettem figyelmes:
- Kérem rakjon még bele több krumplit, és még egy olyat, amit a néni kért. Én fizetem.- ez a valaki én voltam. Még sohasem csöppentem ilyen helyzetbe, de valahogy rögtön tudtam ez a helyes. A néni csöndesen megkérdezte:
- Nem okoz gondot?
- Nem dehogy. – mondtam neki, pedig hónap vége volt, mégis tudtam minden rendben lesz nekem. – Fogadja el- nyújtott egy karácsonyi angyalkát felém, majd két szentképpel is megajándékozott.
- Áldja meg az Isten.- mondta, és elment. Igazán nem tudom, ezen a napon melyikünk ajándékozta meg a másikat nagyobb ajándékkal. Én is kértem meleg ételt az eladótól, de közben már a könnyeimmel küszködtem. Majd szabad folyást adtam nekik. Arra, hogy rakjon e még a kis tálcába ételt, amit elhoztam, már csak bólintani tudtam. Kifizettem az én ételemet, ami kevesebbe került mint a nénié, és ott álltam, nem tudtam mitévő legyek. Az eladó látta a tanácstalanságomat, és megszólalt:
- Ott van zacskó a kezénél. Rakja bele nyugodtan az ételt. – Hálás voltam neki. Azóta akár mikor erre a történetre gondolok mindig könnyekbe lábad a szemem.
