Vajon mi szomoríthat el egy gyermeket?

Vajon mi szomoríthat el gyermeket?

Engem a következő szomorított el: édesanyámnak eltört három bordája. Az még jobban, hogy nem engedi, hogy segítsek neki de csak a mindennapokban, és a lelkének nem. Szem és fültanúja voltam életüknek, amit nem tudom elfogadni, hogy ők ketten, így élnek együtt a férjével. Ezeken a dolgokon kell dolgoznom saját magammal kapcsolatban. Az elfogadással, a befogadással, s ahogy feltétel nélküli szeretetből nézzem a dolgokat, s töröljek, betöltsek, lecseréljek, hitrendszereket, érzelem mintákat, hogy jól érezzem magam és az életem.

Hogy ne legyenek előítéleteim. Hiszen én is emberből vagyok. Gondolatokkal, ítéletekkel? Nem voltam még felkészülve. Most dolgozom magamon, hogy jobban legyen a lelkem. Hiszen mindenki csak saját magán dolgozhat, hogy jobban legyen. Aztán másokon, hogy ők is jobban legyenek. Ez hát a ThetaHealing.

Miért vannak az embereknek ítéleteik, előítéleteik? 

Amit saját magunkban szeretünk, azt a másikban is szeretjük, és elfogadjuk. Viszont ha vannak olyan tulajdonságaink, amikkel nem vagyunk megelégedve, azt másoktól sem tudjuk elfogadni. Erre mondja a közmondás: ” Másokban a szálkát, magunkban a gerendát sem.” Ezért van az, hogyha valakinek olyan élete van, ami nekünk nem tetszik, és kiborít a látványa, akkor intenzíven el kell gondolkodnunk azon, miben mutat tükröt nekünk ez a szituáció, ez az ember, ez a történés. Abban a pillanatban, amikor megértjük az üzenetét ezeknek a dolgoknak, mi is máshogyan fogunk ránézni ezekre a helyzetekre, emberekre, történetekre. Teljesen más nézőpontból fogunk ránézni a dolgokra.