Te is voltál már Nagy- Szénáson?
Végig mentünk a városon, majd ahol a meditációt tartottuk, megcsodáltuk a víz által kimosott sziklákat, és az itt álló fa gyökereit. A meditáció során kapcsolódtunk a Földdel, a Nappal, az erdővel, a fákkal, és egymással, mi emberek.
Ez a kis csoport nagyon jó kedvűen rótta az erdő ösvényeit, hol fölfelé, hol pedig lefelé menve. Meghallgattuk az erdő susogását, a szél zúgását, és közben egymásra hangolódtunk.
Megcsodáltuk az úton lévő növényeket, és bogarakat is. Ez utóbbit az ösvény szélére tettük, hogy az utánunk jövők ne tapossanak rájuk. Mi így is vigyáztunk a természetre.
Megálltunk ebédelni egy helyen, ahol voltak asztalok, és padok is. Összedobtuk amiket hoztunk, és megosztottuk egymással.
Aki kért, az kapott naptejet, hogy le ne égjen. Vizet, hogyha elfogyott az üvegéből, kulacsából. Szikrázó napsütés volt. Égetett a nap is. Mi mégis örömmel vettük az akadályokat. Volt, aki elmondta az aktuális problémáját, vagy éppen minek örül, hogy telnek a napjai.
Te is voltál már Nagy- Szénáson?
Vasárnap Nagy- Szénáson voltunk. Fantasztikus volt, ahogy kiszabadultunk a zöldbe, az erdőbe, a friss levegőre. Túráztunk, és meditáltunk is. Ez a párosítás lenyugtatja az idegeket, és új erővel tölti fel a mindennapokat.
Nem voltunk sokan, hiszen most erre nincs lehetőség. Viszont élveztük a táj szépségét, az erdők illatát, a Földdel való kapcsolatot. Örültünk annak, hogy együtt lehettünk, hogy együtt voltunk.
Ismerkedtünk egymással, barátkoztunk.
Találtunk gyönyörű virágokat, szú ette fát, és így vonult a kis csapat. Később is volt egy meditáció. Ez alkalommal arra néztünk rá mindannyian, hogy hol tart éppen az életünk. Úton vagyunk e, vagy tanulnunk kell még, vagy éppen már kezünkben a kulcs, az életünkhöz.