Mire vagyok büszke?

2020. jún 13.

Mire vagyok büszke?

Először leírom honnan indultam 2018. áprilisában: 94 kg volt a súlyom, és három buszmegállónyi utat 25 perc alatt tettem meg gyalog. Miért érdekes ez? Mára már csak 86 kg a súlyom, és ugyan ezt az utat 13 perc alatt teszem meg napi szinten. A korona idején megváltozott a munkaköröm beosztása, így naponta volt hogy 10.000- 12.000- 16.000 lépést kellett megtennem. Nagyon elfáradtam minden nap szellemileg, és fizikailag is. Mint egy zsák dőltem be nap mint nap az ágyba. Végre fekhetek! Volt hogy méltatlannak éreztem ezt a helyzetet, de ma már tudom, hogy ennél jobb dolog nem történhetett volna velem! 

Az éjszaka leple alatt legyőztem a sötétségtől való félelmemet, az erdőtől való viszolygást. Amikor megmásztuk a madárlest, akkor legyőztem a tériszonyomat is, hiszen mára már elfújta a szél az életemből ezt a betegséget. Jó volt, és érdekes volt. Kaptunk csokiparányt, és almát is. 

Az úton pedig megittam 1 liter vizet a túra alatt. Leküzdtem a fáradtságomat, és energikusan vittem végig az utat együtt Rékával.

Mire vagyok büszke?

Aztán valahogy a Facebookon felkúszott ez a hirdetés: Merzse mocsár teljesítmény túra. Mivel ez a túra mind kilométerben, mind az éjszakai mivoltában kihívás volt nekem, ezért boldog voltam, amikor Réka- aki jógaoktató egyébként-, kérésemre eljött velem erre a túrára. Este kilenckor kellett benevezni, és olyan hosszú volt a sor, hogy 22.00- kor indultunk a rajtról. Meglepetésünkre nem csak felnőttek, hanem kisebb és nagyobb gyermekek, kutyák is voltak. (Elhatároztam, legközelebb hozom az unokáimat is. ) Teljes izgalomban voltam. Nehogy eltévedjünk, sötét lesz, nehogy ki menjen a bokám. Arra nem is gondoltam, hogy a társam fog időnként küzdeni ezekkel a helyzetekkel.

Tele volt izgalommal az éjszaka!

Madarak trilláztak, tücskök ciripeltek, békák brekegtek. Néha egy egy ismeretlen zajra is felfigyeltünk. De nem féltünk. Hol előttünk láttuk az elemlámpák villódzó fényeit, hol pedig mögöttünk villantak fel, mintha erős csillagok lennének a hátunk mögött. Végig gyalogoltuk az utat, sehol sem pihentünk meg. És bírtam!  Bírtam az iramot, fáradtság nélkül! Pedig vittem magammal 2 liter vizet is, hiszen vizet rendesen kell inni, főleg ha az ember megizzad. Mivel még mindig van súlyfölöslegem, ezért ez így is történt. Viszont egy szál pólóban egy farmerben, egy edzőcipőben tarisznyával az oldalamon csináltam végig a túrát. Rékával sok mindenben tapasztalatot cseréltük, és tervezzük hogy elvonulást tartsunk jógával, önismereti társasjátékkal, meditációkkal. De TÚRÁVAL is! Ez elengedhetetlen részét képezi az összejövetelnek. 

Egy újabb kihívás!

Ezen az éjszakán határoztam el, hogy elkezdek szervezni túrákat. Spirituális túrákat, meditációkkal. Ha valakit érdekel a párkeresés, az szintén eljöhet ezekre a túrákra. Később az újdonsült párok már együtt fognak eljönni. 

Akik pedig szeretnék, hogy spirituálisan megtámogassam a párkapcsolat megkönnyítését, azok eljöhetnek hozzám egy konzultációra, vagy részt vehetnek az online konzultáción. 

Nem is gondoltam egy évvel ezelőtt, amikor a Fogyi Bőségklub oldalát elindítottam, hogy tényleg megcsinálom!

Jelentkezz az ikonokra kattintva bátran!:

 

Jelentkezz minél előbb, hogy Neked is jusson lehetőség a változásra!