Milyen gyerekkori emlékek jöttek fel? I.
1. Milyen gyerekkori emlékek jöttek fel?
Gyermekkoromemlékeiben kutatva megtaláltam, hogy sokat sétáltunk, játszottunk a sóderbányában. A fák mögött ott volt a régi focipálya. Igaz, most már gondozottan, nem olyan összevissza fű volt mint régen. Közvetlen lent lakóépületek, elég nagy részen. Ki volt írva: Grund. Felette pedig MAGÁNTERÜLET.
Vajon mi az ma, ami régen jó volt, működött, és nem magánterület? Vajon vannak e még díjmentes helyek, ahol a diákok jól érezhetik magunkat ingyen is?
2. Milyen gyerekkori emlékek jöttek fel?
Úgy 40- 45 évvel ezelőtt ebben a bányában futottuk le tornaórán a 2km-t. Amikor kedvünk tartotta, elmentünk barátok arra az ösvényre, amit táblákkal díszítettek fel, és tornagyakorlatokat csináltunk. Amikor esett a hó, odamentünk az osztállyal szánkózni. Itt rendezték meg a kisdobosoknak, és az úttörőknek az akadályversenyeket. Ahol tudnunk kellett a kisdobosok 6 pontját, és az úttörők 12 pontját. Arra készítettek fel minket játékosan, hogy hasznos tagja legyünk ennek a társadalomnak. Hogy szeressük a hazánkat, az embereket, segítsük, támogassuk az öregeket, elesetteket, és tiszteljük a szüleinket.
De ma már ezeket a dolgokat nem tanítják. A Grund pedig fizetős.
Mi az amit ebből alkalmaztam?
1. Történet.
Egyik karácsony előtt az egyik üzletben álltam sorban a melegételes pultnál, és egy nénit hallgattam ahogy kikéri az ebédjét. Egy rántottmájat, és 4 szem krumplit kért. Az eladó visszakérdezett, hiszen nem szokványos a 4 szem krumpli. Csendesen a néni csak ennyit mondott: – Én így szeretem. Sajnos vagy nem, abban a pillanatban érzékeltem, a néni nem mond igazat. Nincs több pénze, és ezért kért ennyit. Megszólaltam: – Kérem tegyen hozzám még 4 db májat, és tegye tele a zacskót krumplival. Én fizetem.
A néni hálálkodott, és kaptam tőle egy Szentképet, és egy angyalkát. Ahogy elment a néni, elkezdtek potyogni a könnyeim. Tudtam édesanyám is lehetne ez a néni. Kb. egyidősek lehettek. Alig tudtam elmondani mit kérek. Patakokban csorogtak a könnyeim. Az eladó hölgy mondta hogy hol találom a zacskót, amibe az ételemet el tudom vinni.
2. Történet
A Móricz Zsigmond körtéren volt egy hajléktalan. Mindig adtam neki egy szendvicset, amikor arra jártam. Egyszer süteményt adtam. Másnap megkérdezte mit akarok neki adni. Mondtam neki. Az jó. Volt a válasz. – Miért kérdi? – Azért mert cukorbeteg vagyok, és nem ehetek édeset. Egy idő után eltűnt a bácsi. Soha sem tudtam meg mi lett vele.