Zebegény vizitúra
Zebegény vizitúra
Miért jó a vízitúra? Megmozgatja az embert, nagyon jó sport. Erősíti a bátorságot, az akaratot, és sok- sok barátsághoz segít hozzá.
Az első alkalommal, amikor részt vettem egy ilyen túrán, szintén Zebegénybe, kezem lábam reszketett, és görcsbe rándult a gyomrom is. Nem tudtam feloldódni egészen végig.
Van egy mondás. Amikor félsz valamitől, 3X kell végig csinálnod, és elmúlik a félelem. Mára elmondhatom, ezt teljesen így történt velem is.
Na de hogy kerültem harmadszorra is kenu közelbe?
Az elmúlt hónapokban többször jártam a szabadtéri Fittnessbe, ahol megismerkedtem Zsuzsával. Ő szeretett volna evezni. Konkrétan ezt mondta: – Úgy szeretnék evezni! – Erre felajánlottam neki, menjünk együtt. Így is történt. Ő pedig közben elhozta egy barátnőjét. Így már hárman lettünk a 4 személyes csónakba. De ne szaladjunk előre.
A Nyugati pályaudvaron találkoztunk 8 órakkor, és 8 perc múlva indult a vonat. Rossz vonatot néztem ki. Olyat, amiről át kell szállni. De mákunk volt. A pénztárban rögtön sorra kerültem, és a vonatra is fel tudtunk szállni. Így könnyedén jutottunk el Zebegénybe. Ráadásul egy emeletes vonaton, amivel még Magyarországon soha sem utaztam. Kényelmes volt az utazás.
Mivel hallottuk a hangosbeszélőn mikor melyik állomáson vagyunk, így könnyedén le tudtunk szállni a megfelelő állomáson.
Ahogy odaértünk Zebegénybe,
és a szükséges dolgainkat elvégeztük, bementünk az ottani Dohányboltba. Biztosan azért is jutott eszembe hogy ide menjünk be, mert 43 napja még dohányoztam, és tudtam a dohányárus tudni fogja hol van a településen a Spar áruház. Hoztam magammal zsömlét, stanglit, de hozzávalót semmit. Zsuzsa sem hozott magával semmit, így ő sem tudott volna enni.
Viszont én elfelejtettem, hogy kolbászt szerettem volna venni, így kétszer álltam sorban a pénztárnál. 🙂
Miután kimentünk a boltból, akkor látta meg Ildikó, és én is ezt a gyönyörű templomot. Igaz zárva volt, de kívülről jó volt lefotózni.
Miután végeztünk a Templom fotózásával, lementünk a Dunapartra. Zsuzsa és Ildikó elkezdtek reggelizni. Mivel én otthon is, és a vonaton is reggeliztem, ezért nem voltam éhes. Felfedező útra indultam, hogy hol lehet kávét venni. 10.00 óra előtt ez nehézkesnek indult, mert nem volt nyitva egy szolgáltató sem.
10 óra után megérkezett Attila, Tamara akik ezt az egész túrát vezetik, a többi csapattaggal együtt. Attila aki az Utazzgeográfussal megalapítója, és a mai napig szervezi, és megtartja a kenu túrákat.
Nekik volt köszönhető, hogy a végén találtunk egy olyan kávézót, ahol finom kávét találtunk.
Ezen a napon végi lógott az eső lába, és ezen a képen éppen a szemerkélő esőben állok.
Folyamatosan néztük a meteorológiai előre jelzést, hogy tudunk e a kenuval kimenni a Dunára. Hiszen hogyha villámlik, akkor be kell jönni a vízről valami olyan helyre, ami védett.
Szerencsére az időjárás úgy alakult, ami kedvezett nekünk. Nem sokára abbahagyta az eső a szemerkélést, az esést, ezért elindultunk a partra, hogy megkezdjük az igazi vízitúrát. l
Amikor odaértünk, már ott volt az autó az utánfutóval, ami kihozta a partra nekünk a kenukat.