Tükrök

Tükrök
Sokszor a környezetünk (szinte mindig) tükröt mutat nekünk. Azok a tulajdonságok, amik bennünk vannak, és szeretünk, boldogsággal tölt el minket, ha mástól kapjuk, hisz ez az, amit mi is szeretünk magunkban. Ezt el tudjuk mi is fogadni, és másokban is szeretjük.
De aztán ott vannak a negatív tükrök is. Ezek azok a dolgok, amik nyíltan, vagy burkoltan bennünk is bennünk vannak, nem szeretjük, és magunk elől is titkoljuk.
A negatív tükör az is, amikor valamit elítélünk, és mi éppen ellenkezőleg gondolkodunk, viselkedünk. sokszor ilyen kapcsolatokba is belemegyünk hosszútávon. Egészen addig, amíg rá nem jövünk ezek moztatórugóira, okaira. Amikor megértjük, már máshogyan látjuk a helyzetet, akkor az ilyen emberek elrezegnek tőlünk. Kilépnek a cégtől, elköltöznek, áthelyezik őket. Ezek lehetnek barátok, családtagok, munkatársak, szomszédok, és ismerősök is.
Van egy indián mondás:
Amíg nem jó, addig nincs vége. Akkor van vége, amikor már jó.
Több kapcsolatom vége előtt, rengeteget Thétáztam az illető személyekkel kapcsolatban. Előjöttek előző életes karmikus történetek, családi karmák, és ezekre kellett dolgozzak, oldjak, hitrendszereket, és érzésmintákat cseréljek. Volt hogy kevesebb Ön konzultáció volt, máskor pedig három napon keresztül Thétáztam, és használtam más technikákat is.
Ennek az lett a következménye, hogy a szomszédok elköltöztek, a bántalmazó kapcsolatom pedig megszakadt. Barátként váltunk el mind a két esetben.
Persze nem csak saját magamon, magammal dolgoztam, hanem több száz másik konzultációban is, az ügyfeleimmel.
Ha én vagyok önmagam tükörképe, akkor szépnek, okosnak, csinosnak élem meg magam? Helyeslem a döntéseimet, vagy elítélem?
Hiszen akkor, és ott a tőlem telhető legtöbbet hoztam ki abból a helyzetből.
Ha pedig nem tetszik amit látok, akkor változom, és változtatok legközelebb.
Ha a külvilág az én tükörképem, akkor ami bennem van, azt kívülről mindig meglátom, észreveszem másokban, hiszen ezt mutatják nekem.
Nem becslőm magam? Akkor mások sem becsülnek. Ugyan ez van a szeretettel, és a tisztelettel, az elfogadással-befogadással, és a kiáramlással is.
Vajon mi az amit Te itt és most, jónak, szépnek, és kellemesnek találsz magadban?
Vagy éppen nem.
Figyeld meg a környezetedet, és közben kérdezd meg magadtól:
Mit üzen a testem?
Mit üzen a lelkem?
Siess, a jelentkezés korlátozott!