A Sülzanót “A remény virága”
A Sülzanót “A remény virága”
A mondás szerint a remény hal meg utoljára. Nekem mégis volt olyan időszak az életemben, amikor az meghalt a reményem, mindent reménytelennek éreztem. Sok olyan ember van rajtam kívül is, akinek az életében valóban meghal a remény is.
Ez a virág a bizonytalanság csoportjába sorolható, és a hitehagyott emberek virága. Olyan embereké, akikre a belső kimerültség a jellemző, s akik lelkileg feladták a harcot. Ilyenkor hiányzik az optimizmus abból, akinek erre a virágra van szüksége.
A krónikus, betegségekben szenvedő emberek virága, amikor csökkent az életerő, és folyamatos belső kimerültség fordul elő a kliens életében.
A kiút az életben akkor jelentkezik, amikor már észreveszi az ember a megoldásokat az életében. Kitörést hoz a virág a megdermedt állapotra, s így a tüskéket legyőzi a gyönyörű sárga virág, ami új reményt hoz az életbe.
Így történt ez velem is. Újra feléledt az életemben a remény, és már eljött az az idő, amikor a hit virágát, a Tárnicsot szedjem. Maga a tudat, hogy túljutottam a reménytelenség állapotán, már az is felüdítő volt számomra.
Pozitív állapotban, reményteljes, optimista személyiség fejlődik ki, aki a nehézségek ellenére is pozitívan alakítja életét. Erős hittel rendelkezik, s a kudarcok ellenére is előre halad, fizikai állapota nem befolyásolja a céljai elérésében.
A virágnak van mantrája is, amit szinte minden este, és minden reggel elmondtam magamban:
- “Egyenes vagyok
- Telve vagyok reménnyel
- Új lehetőségeket látok”