Mire tanít a tükör?

Mire tanít a tükör?

„Az élet egy tükör, és azt tükrözi vissza
a gondolkodónak, amit gondol róla.”
Ernest Holmes (1887-1960)

„A királyság bennetek, és kívületek van…
Nincsen semmi, ami el van rejtve, 
és ne lenne nyilvánvaló.”
Tamás evangéliuma

Én vagyok ÖN-MAG-am tükörképe, és a külvilág is engem tükröz vissza. 

Mit üzen a tested most, hogy ezt olvasod?
Mit üzen a lelked most, hogy ezt olvasod?
Csak olvasod, vagy tudod, hogy ez így van? 

Minden belőled indul ki, és minden hozzád érkezik vissza.

Te vagy a kezdet, az eredet, és a végállomás is. A kérdés csak az, hogy tudatosodol-e a folyamatban? Amikor igen, akkor jönnek az AHA érzések. Amikor, és ameddig nem, addig pofoz az élet. A mély átalakulások általában a mélypontokon alakulnak ki. 

Sokszor a környezetünk, (szinte mindig), tükröt mutat nekünk.

Azok a tulajdonságok, amik bennünk vannak, és szerünk, boldogsággal töltenek el minket, ha mástól kapjuk, hiszen ez az, amit mi is szeretünk magunkban. Ezt el tudjuk fogadni, és másokban is szeretjük.

De aztán ott vannak a negatív tükrök is!

Ezek azok a dolgok, amik nyíltan, vagy burkoltan bennünk is bennünk van, nem szeretjük, és magunk elől is titkoljuk.
A negatív tükör az is, amikor valamit elítélünk, és mi éppen ellenkezőleg gondolkodunk, viselkedünk. 
Sokszor ilyen kapcsolatokba is belemegyünk hosszútávon.

Egészen addig, amíg rá nem jövünk, ezek mozgatórugóira, okaira.

Amikor megértjük, már máshogyan látjuk a helyzetet, akkor az ilyen emberek elrezegnek tőlünk. Kilépnek a cégből, elköltöznek, áthelyezik őket. Ezek lehetnek barátok, családtagok, munkatársak, szomszédok, és ismerősök is. 

Most gondolkozz el ezeken. Direkt egyes szám első személyben írom:

Ha én vagyok ÖN-MAG-am tükörképe, akkor szépnek, okosnak, csinosnak élem meg magam?
Helyeslem a döntéseimet, vagy elítélem?
Hiszen akkor és ott a tőlem telhető legtöbbet hoztam ki abból a helyzetből. Ha pedig nem tetszik amit látok, akkor változom, és változtatok legközelebb.