Milyen döntéseket hozunk meg?
Milyen döntéseket hozunk meg?
Olyanokat, amiket vagy mi, vagy mások tartanak jónak.
Minden másodpercben a koronacsakránkon keresztül több millió információ érkezik hozzánk, ezért minden másodpercben ezek közül az információk közül választunk. Amikor otthon maradunk, vagy éppen elmegyünk otthonról akkor is döntünk. Amikor valakivel barátkozunk, vagy éppen nem jobbra, hanem balra indulunk el, akkor is válaszutak mentén haladunk. Ennek ellenére vannak olyanok, akik nem mernek választani.
Amikor olyan emberek vesznek körbe, akik kritizálnak, hazudnak nekünk, rólunk, vagy éppen manipulálnak, olyankor folyamatosan fogy az energiánk. Mégis sokszor maradunk ilyen bántalmazó kapcsolatban.
Miért tesszük ezt?
Azért, mert olyan mintáink, vannak, amik bele kényszerítenek egy ilyen kapcsolatba. Abban az esetben, ha mi magunkon, vagy mással nem dolgozunk ezeken a hitrendszereinken, érzelem mintáinkon, akkor nem lesz boldog az életünk, hiába kerülünk egy olyan közegbe, ahol szerető és megértő emberek vesznek körbe. Egyszerűen nem tudjuk értékelni, hiány érzetünk van, és ez miatt, mivel mintánk sincs az ilyen életre, ezért nem érezzük magunkat komfortosan.
Most pedig írok egy történetet.
Egyszer volt egy kislány. Ennek a kislánynak a szülei minden nap kiabáltak egymással. Később a testvére veszekedett vele, amikor nagyobb lett, és az apuka már nem tartozott a családba. Amikor még nagyobbá vált, akkor az anyukája tette mindig helyre ha kellett, ha nem.
Aztán férjhez ment, és a férjével már ő veszekedett, mert a férje csöndes ember volt, és nem akart perpatvart.
Ez a felnőtt nő, nem tudta elképzelni az életét vita nélkül.
Aztán sok minden negatív dolog történt az életében, és ezért úgy döntött, változtatni fog. Elkezdett önismereti emberismereti órákra járni. Majd a spirituális világban megtanulta a törvényeket, az összefüggéseket. Aztán eljutott oda, hogy már ő sem veszekedett, vele sem veszekedtek, mégis valami hiányzott az életéből. Azt érezte, hogy boldogtalan és ÜRES az élete.
Miért?
Mert nem volt nézeteltérés az életében, és nem volt rá mintája, hogyan kell élvezni a nyugodt, kiegyensúlyozott, boldogságot.
Ez a kérdés úgy oldódott meg, hogy elment egy tanfolyamra, ahol megtanították neki ezeket a dolgokat. Ezután már volt mintája, hogy veszekedés, vita stb. nélkül, szeretetben, megbecsülésben, boldogan élje az életét.
Már tudta értékelni és szeretni a nyugalmat, szeretetet, megértést, és a hálát is.