Miből indul ki a negatív gondolkodásunk?

2020. ápr 15.

Miből indul ki a negatív gondolkodásunk?

Általában a félelmeinkből, a pánik hangulatunkból, a bizonytalanságból, a meg nem értettségből és abból is, hogy meg vagyunk győződve: – Nekem van igazam a másikkal szemben, és csak úgy történhetnek a dolgok, ahogy Én jónak látom. Ha valaki nem úgy gondolja ahogy Én, akkor az hibás gondolkodás.

Vajon van e egyáltalán hibás gondolkodás? Ki az aki hibásan gondolkodik?
Például ha valaki mindig a rossz oldalát látja a dolgoknak, az hibásan gondolkodik?
Ha valaki mindig a pozitív oldalát látja a dolgoknak az hibásan gondolkodik?
Vannak e pozitív, és negatív gondolkodási formák? Ha igen, miből indulnak ki?

Egy történet, ami egy lányról, a megszületendő gyermekéről, és egy édesanyáról szól:

  • Anya terhes vagyok. – mondja a lány az anyjának. Mesélné azt is mennyire boldog, hiszen az orvosok találtak nála valamit, amiről hetekig nem tudták mi az, Ő pedig rettegett, nehogy valami baj legyen, és ne lehessen kisbabája, mert már nagyon szeretett volna. Hiszen a vőlegénye is nagyon szerette volna a kisbabát. Az anya reagálása a következő volt:
  • Úristen! Még csak ez hiányzott! Ilyen korán? Hogy fogod eltartani? Minek Neked az a gyerek? – mondta anyja dühösen, kiabálva.
  • De anya én örülök, hogy kisbabám lesz. – mondta a lány szomorúan, könnyeivel küszködve. Már nem örült neki annyira, hogy elmondta, sőt annak se, hogy gyermeke lesz.
  • Nem tudod, miről beszélsz?! Azzal csak a gond van, meg a baj! Mindig bőgni fog, etetni kell, ruházni kell, egy csomó pénzbe kerül…- és csak mondta, mondta, mondta, a negatív dolgokat, amiket megtapasztalt életében. Mi közben a lány ezt gondolta:- Úristen az anyámnak ennyi terhet jelentettem? Jót nem is kapott tőlem? Lehet tényleg rossz, ha gyereke lesz az embernek? 

Hogyan érzi magát ez a lány? 

A lány most már nem örömmel, hanem félelmekkel, szorongásokkal telve várja gyermekét. Attól fél, hogy rossz döntést hozott, amikor gyermeket vállalt. Attól fél, hogy nem fogja szeretni a gyermekét, ahogy anyja sem a jóra emlékszik, hanem a rosszra vele kapcsolatban. Attól fél nyomorognia kell majd a gyerekkel, mert nem tudja eltartani. Úrrá lett rajta a félelem, a szorongás, időnként a pánik, és nem tud ezekkel az érzésekkel mit kezdeni, hova fordulni. Szomorú és elkeseredett. Ebben az állapotban várja kisbabáját, akit e beszélgetés előtt büszkén boldogan vállalt fel Önmaga előtt, a világ előtt, anyja előtt, a gyermek apja előtt.
Vajon milyen sorsa lesz ennek a kisbabának? Hiszen a gyermek átveszi édesanyja érzéseit. Vajon milyen gyermekkora lesz ennek a kis teremtménynek? Milyen érzésekkel fejlődne ki, ha édesanyja boldogan, büszkén vállalná Őt? Hogyan alakulna akkor az élete? Vajon azok az anyukák, akik a jelen helyzetben kerültek áldott állapotba, hogyan várják gyermekeiket? Hogyan nevelik akik most születnek? Milyen érzéseket adunk át gyermekeinknek az első kilenc hónapban, és a megszületésük után? 

Szeretnél változtatni a mostani hit-rendszereiden, érzelem mintáidon? 

Ha igen, akkor itt az idő, hogy felhívj, vagy írj, és messengeren, vagy telefonon konzultáljunk!

 

Élj! Változtass! Szeress!