Miből indul ki a negatív gondolkodásunk?
Miből indul ki a negatív gondolkodásunk?
Általában a félelmeinkből, a pánik hangulatunkból, a bizonytalanságból, a meg nem értettségből és abból is kialakul a negatív gondolkodásunk, hogy meg vagyunk győződve:
– Nekem van igazam a másikkal szemben, és csak úgy történhetnek a dolgok, ahogy Én jónak látom. Ha valaki nem úgy gondolja ahogy Én, akkor az hibás gondolkodás.
Vajon van e egyáltalán hibás gondolkodás?
Ki az aki rosszul gondolkodik?
Például ha egy ember mindig a sötét oldalát látja a dolgoknak, az hibásan gondolkodik?
Ha valaki mindig a pozitív oldalát látja a dolgoknak az jól gondolkodik?
Ha igen, miből indulnak ki?
Amikor gondolkodunk, lényeket hogzunk létra az Asztrál testünkben. Ezek a lények lehetnek pozitívak, és negatívak is.
Te milyen lényeket hozol létre?
Egy történet, ami egy lányról, a megszületendő gyermekéről, és egy édesanyáról szól:
- Anya terhes vagyok. – mondja a lány az anyjának. Mesélné azt is mennyire boldog, hiszen az orvosok találtak nála valamit, amiről hetekig nem tudták mi az, Ő pedig rettegett, nehogy valami baj legyen, és ne lehessen kisbabája, mert már nagyon szeretett volna. Hiszen a vőlegénye is nagyon szerette volna a kisbabát. Az anya reagálása a következő volt:
- Úristen! Még csak ez hiányzott! Ilyen korán? Hogy fogod eltartani? Minek Neked az a gyerek? – mondta anyja dühösen, kiabálva.
- De anya én örülök, hogy kisbabám lesz. – mondta a lány szomorúan, könnyeivel küszködve.- Már nem örült neki annyira, hogy elmondta, sőt annak se, hogy gyermeke lesz.
- Nem tudod, miről beszélsz?! Azzal csak a gond van, meg a baj! Mindig bőgni fog, etetni kell, ruházni kell, egy csomó pénzbe kerül…
– és csak mondta, mondta, mondta, a negatív dolgokat, amiket megtapasztalt életében az édesanya. Mi közben a lány ezt gondolta:
– Úristen az anyámnak ennyi terhet jelentettem? Jót nem is kapott tőlem? Lehet tényleg rossz, ha gyermeke lesz az embernek?
Hogyan érzi magát ez a lány?
A kismama most már nem örömmel, hanem félelmekkel, szorongásokkal telve várja gyermekét. Attól tart, hogy rossz döntést hozott, amikor gyermeket vállalt, hogy nem fogja szeretni a gyermekét, ahogy anyja sem a jóra emlékszik, hanem a rosszra vele kapcsolatban. Attól retteg, hogy nyomorognia kell majd a gyerekkel, mert nem tudja eltartani. Úrrá lett rajta időnként a pánik, és nem tud ezekkel az érzésekkel mit kezdeni, hova fordulni. Szomorú és elkeseredett. Ebben az állapotban várja kisbabáját, akit e beszélgetés előtt büszkén boldogan vállalt fel Önmaga előtt, a világ előtt, anyja előtt, a gyermek apja előtt is.
Vajon milyen sorsa lesz ennek a kisbabának?- Hiszen a gyermek átveszi édesanyja érzéseit, az apa érzéseit is.
Hogyan éli meg a gyermek ezeket a dolgokat?
Milyen érzésekkel fejlődne ki, ha édesanyja boldogan, büszkén vállalná Őt?
Más lenne akkor az élete?
Azok az anyukák, akik a ilyen helyzetben kerültek áldott állapotba, milyen érzésekkel várják gyermekeiket?
Hogyan nevelik akik most születnek?
Milyen gondolatokat adunk át gyermekeinknek az első kilenc hónapban, és a megszületésük után?
Szeretnél változtatni a mostani hit-rendszereiden, érzelem mintáidon?
Ha igen, akkor itt az idő, hogy felhívj, vagy írj, és messengeren, vagy telefonon konzultáljunk!
Ránézünk a TE fogantatásodra, utadra az új, a Földi élet felé. Az érzésekre, gondolatokra, elakadásokra.