Már megint újabb csoda Agykontrollal
Már megint újabb csoda Agykontrollal:
1991.02.15.- én végeztem el a Hosé Silva féle Agykontroll tanfolyamot, dr. Domján László előadásában.
Fantasztikus volt, amikor mintegy 1000 ember előtt felmertem állni, s megmertem szólalni. A hangom remegett, a kezeimet tördeltem, s az arcom vörös volt attól a zavartól, amit belül igyekeztem leküzdeni. Akkor nem az volt a fontos mit mondok, hanem az, hogy meg mertem szólalni, annyi ember előtt.
Már megint újabb csoda Agykontrollal:
Érdekes volt megtapasztalni a későbbiekben, ennek a technikának a működését,
amikor álomban kaptam információt egy jövőbeni esemény bekövetkeztéről, vagy olyan dolgokkal kapcsolatban, amik éppen foglalkoztattak.
Mivel a technika segítségével lehet módosítani az előzetesen megismert jövőt, ezért erre is sokszor volt példa az életemben, amikor tudatosan használtam, és éltem a lehetőséggel.
Az egyik ilyen történet a következő.
- Egy kedves ismerősömmel voltunk horgászni, miközben gyermekeinkre a nagymama vigyázott, s én megláttam azt az autót előttem, amit álmomban. Az akkori páromnak rögtön mondtam:
Keressünk egy fagyizót, álljunk meg, s utána induljunk tovább. – a szerencse úgy hozta, hogy a következő településen az út mentén volt egy fagylaltos bódé, s mi megálltunk. Gyermekeim apja beült az autóba, s gyorsan megette a fagylaltot, míg én az autónak nekidőlve nyámmogtam készakarva az édességen. A kedvesem mihelyt elfogyasztotta a tölcsér utolsó darabkáit is, rögtön indulni akart. Mivel tudatosan ettem lassan a fagyit, ezért szópárbajra került a sor, mert nem voltam hajlandó beülni mellé az autóba, s engedni őt tovább hajtani. - Amikor bekebeleztem az utolsó falatot is, akkor már hajlandó voltam beszállni az autóba, s megnyugodva mondtam neki ekkor:
Most már indulhatunk. – dühösen indította be az autót, de ahogy mentünk a második kanyarnál a dühe elszállt. – A kanyarban két autó ütközött, kb. 5 perccel, mielőtt odaértünk volna.
Többször elmondta nekem, hogy ha egyszer rokkant kocsiba kerülne, akkor ne maradjak mellette, váljak el tőle.
Évekkel később egy másik hölgy ült mellette, s bár nem az ő hibájából, karambolban volt részük. A kórházban élet s halál között vívódott, s magamban nem tudtam feldolgozni a történteket. Mélyen felzaklatott, de soha sem tudtam megfogalmazni miért, és hogyan.
Amikor a gyerekeket bevittem hozzá a kórházba, néztem rá, s csak ennyit tudtam mondani neki:
Gyógyulj meg! Öt gyerek várja, hogy felépülj!
Örülök neki, hogy megmenekült. Magamat okoltam volna, ha nem így történik. Sokszor küldtem neki haragot, dühöt, negatív energiákat.