Egy igazi misztikus utazás

Egy igazi misztikus utazás

A misztikus utazás akkor kezdődik, amikor valaki rálép az ÖN-ISMER-eti útra. Elkezdi figyelni a mindennapokban a gondolatait, és törli a negatívokat, behelyettesíti a pozitívakkal. Ez minden beavatás kezdete. Hiszen másodpercenként több millió gondolat érkezik be a koronacsakránkon, de csak 60-70 ezer gondolat jut el az elménkbe. Azok a gondolatok, amiket mi a saját életünkre levetítve valóságosnak érzékelünk.

Amikor felfedezzük ezeket a gondolatokat, energiát adunk nekik, és nem mindegy, hogy pozitív építő, vagy negatív romboló gondolataink vannak. Hiszen gondolataink határozzák meg a szavainkat, és a szavaink az életünket. 

Idézem Babits Mihály versét:

„Mindenik embernek a lelkében dal van,
és a saját lelkét hallja minden dalban.
És akinek szép a lelkében az ének,
az hallja a mások énekét is szépnek.”

Ezért amikor a gondolataidat elkezded gyomlálni,

és pozitív gondolatokká formálod, a külvilágod is elkezd megváltozni. Lesznek, akik már nem tudnak hozzád kapcsolódni, ők elrezegnek tőled. Olyanok is lesznek, akik maradnak, és a régiek helyett új kapcsolataid lesznek. Már nem ugyanazokat a köröket futod, hiszen tanulsz a hibáidból, és meghúzod egy idő után a határaidat, és másokkal is betartatod ezeket. 

A legelső érzés, amin dolgozni kell, az a harag elengedése.

Sokan félnek a dühtől, és a haragtól. Attól félnek, hogyha valaki dühös, vagy haragszik, az már nem is szeret. Pedig a harag, és a düh, nem egyenlő azzal, hogy nincs szeretet. 
Ezért érdemes ilyenkor ezt mondani:
– Szeretlek, de most nagyon dühös (haragszom) rád, ezért meg ezért. (Így húzod meg a határaidat.)

Amikor dühösek vagyunk,

önmagában ez az érzés is rémisztő tud lenni. Az is, amikor más dühös ránk. Hiszen azt hisszük, az a másik ekkor nem szeret minket. 
Amikor pedig mi dühösek vagyunk, rögtön lehet nem is ismerjük fel az érzést. Nincs félelmetesebb annál, amikor nem tudjuk éppen akkor és ott, mi az ami lezajlik bennünk.
Ezért először lehet, hogy a másik előtt is, és saját magunk is tagadjuk amikor dühösek vagyunk. 
Ezért fontos, hogy tudatosítsuk magunkban az érzést. Amikor ez megvan, már sokkal könnyebb róla beszélni, és elengedni is.