Családi kapcsolatok
Családi kapcsolatok
Őseink mintája meghatározó szerepet játszik az életünkben mind a szülői, mind a nagyszülői szerepben. Van aki tovább viszi az őseitől hozott mintákat, és olyan is, aki úgy dönt, hogy nem fogja azt tenni, mint az ősei.
Egy régi vendégem amikor fiatal anyuka volt, a szülei nem vigyáztak az unokákra. Ezért ő elkezdte felvállalni a nagyszülői szerepet, még akkor is, ha belebetegedett abba, hogy az egész család terhe az ő vállát nyomja. (Ez olyankor szokott előfordulni, ha ígéretet, fogadalmat teszünk magunknak vagy MÁS-OK-nak, hogy mi csak azért sem fogunk úgy működni, mint az az illető.
Ezek is összefüggenek a generációs hatásokkal.
Van olyan szülő is, aki helyesnek ítélte meg, ahogy a szülei bántak vele, és amikor a saját gyerekük 40-50-60 éves, akkor is az őskövületi reakciókat akarja fenntartani a családban. Hiszen azok a nagymamák, akik a mai 50-60 éves felnőtteknek voltak a nagyszüleik, állandóan otthon voltak sokan, és bármikor lehetett hozzájuk menni a gyerekeknek.
A mai nagymamák, és a fiatal szülők már nem tudják ezt megtenni, hiszen más lett a világ, MÁS-OK lettek az elvárások.
De nem csak a közvetlen ősök befolyásolnak minket. Transzgenerációs szinten is vannak hozott programok a DNS-ünkben.
Van egy ismerősöm, aki tolókocsiba kényszerült, még egész fiatalon. Egy ThetaHealing konzultáción derült ki, hogy a nagyapja, sőt! Az apukája is tolókocsiban voltak. Ez a történés, mint karmikus okként ott volt az egész férfiágon.
Határok, és tisztelet
Régen, (és sajnos most is), sok olyan család volt, van, ahol még mindig verik a gyerekeket. Van olyan is, amikor a 30-40 éves felnőttet is felpofozza a szülő, mert olyan dolgot tesz, vagy mond a gyereke, ami neki nem tetszik.
A mai gyerekeket mégis sokkal jobban tiszteljük, és vigyázunk rájuk. Mert mára már sokan megtanulták, hogy nem csak az idősektől lehet tanulni, hanem a gyermekeink is azért születtek hozzánk, hogy tanuljunk tőlük.
Egy ügyfelemmel történt, hogy már közel a 60-hoz konfliktusba került a 80 éves anyukájával. Mivel nem kapta meg a tiszteletet, ezért nem adta meg ő sem, az édesanyjának.
Ekkor az anyuka ezt mondta neki:
- Amit szabad Jupiternek, nem szabad a kis ökörnek. – erre ő ezt válaszolta:
- De én nem vagyok kis ökör, Te pedig nem vagy Jupiter! Jupiter az egy Isten, és te nem vagy Isten. Ha pedig te Jupiter vagy, akkor én is az vagyok. Ha te kis ökör vagy, akkor én is az vagyok! Csak akkor várd el másoktól hogy tiszteljenek, ha te is megadod a tiszteletet.
- Nem! Te csak akkor tisztelsz, ha én vagyok Jupiter, te pedig a kis ökör.
Persze a végén kibékültek, de a későbbiek folyamán a szülő tudomásul vette, hogy nem tehet meg bármit a gyerekével. Az unokája ennek a 80 éves néninek, szintén tiszteletlenül beszélt az édesanyjával. Hogy megmutassa neki: – Húzd már meg a határaidat!
Miután ez a szülő meghúzta a határokat, sem a gyereke, sem az anyja nem beszéltek vele többet tiszteletlenül.
Megértés és elfogadás
Fontos, hogy megértsük a másikat, elfogadjuk, ha valamiről más a véleménye, és ezt tiszteltben tartsuk. Ez nem csak a családi, hanem minden kapcsolatra vonatkozik. Amikor rákényszerítünk valakire valamit, azzal megsértjük a Szabad Akarat törvényét. Ez pedig azzal jár, hogy MÁS-OK-tól visszakapjuk, vagy éppen tőle ugyanazt. Ezért is fontos, hogy odafigyeljünk, elfogadjuk, és megértsük a másikat. Ebben nagyon sokat segít az Asszettív kommunikáció, ami nem a hibáztatásról szól, hanem arról én mit érzek, én mit gondolok magamról, és nem a másikat hibáztatom. Van, amikor ezt megtudjuk tenni, és ez a Feltétel Nélküli Szeretet. Ez pedig a szeretet, és a megbocsátás ereje.