A régi öregek hogyan kereskedtek egymással?
1. A régi öregek hogyan kereskedtek egymással?
Régen az emberek máshogyan kereskedtek. Nem volt többnyire pénzük. A gazdagoknak volt aranya, ezüstje, de ez a kétkezi emberekről sokszor nem volt elmondható. Amikor többet halmoztak fel valamiből, mint amennyire szükségük volt, elvitték a piacra, és bartelben kaptak érte csere árut. A gazdagok ekkor is pénzben fizettek, hiszen nekik volt.
Régen nem volt villanyszámla, így ezért nem kellett fizetni. A kútra és a folyóhoz, forráshoz jártak vízért az emberek, mert a csatornarendszer sem volt kiépítve.
2. A régi öregek hogyan kereskedtek egymással?
A gazdagoknak volt pénze, ami többnyire fémekből készült: mint ezüst tallér, arany pénz, illetve bronz, vagy éppen más. Ettől függött a pénz értéke is, hogy milyen anyagból készül.
Az emberek nem pénzben, hanem terményben adóztak. Így nekik nem is volt szükségük a pénzre.
A ThetaHealing® technikával tudunk dolgozni azokon a blokkokon, amit régi őseink szereztek abban az időben, amikor megtapasztalták a szegénységet. Érdemes elgondolkodni azon, hogy akiknek gazdag Földesúr volt az őse, mint Nekem is, és a rendszerváltáskor elvették a vagyonát, az ezt a mintát működteti sokszor a saját életében is. Van pénze sok, majd elfogy. Aztán megint van, megint elfogy. Közben pedig nem érti, ez miért fordul elő vele.
Hát így működünk mi DNS szinten. Hiszen a DNS nem csak a fizikai tulajdonságokat örökíti át a testünkben, hanem a lelki, szellemi okokat, működéseket is.
Történetek:
Emlékszem gyermekként az utcára jártunk ki a nyomós kúthoz vízért az utcára. Szerencsére közel volt. Így csak keveset kellett cipekednem. Ez Budaörsön volt. Jászladányi rokonaimnál pedig langyos, sárgás vízért mentek el az emberek, mert ott a Földből tört fel ez a víz.
Amikor a vidéki rokonaimnál voltam, akkor kicsi gyermekként még a kútból húzták fel a vizet vödörrel. Később pedig motor segítségével alakították ki a fürdőszobát, hogy csöveken jöjjön be a víz a házba. De a vízért sehol sem kellett külön pénzt adni.
Keresztanyám fantasztikus gazdaasszony volt. Sok gyermeket nevelt, és már hajnalban talpon volt, hogy megfejje a teheneket. A tej árából tartotta fenn a családot. Volt kaszálójuk, így a szénát nem kellett pénzért megvenniük, és egy hatalmas kertjük is, ahol a 6 fős családra mindent megtermeltek. Láttam hogyan gazdálkodnak. A nasi a cukroszsíroskenyér volt.
A háborúkban is sokszor barteleztek az emberek, hiszen a pénz nem ért semmit. Élelemmel, ruhával, sóval, liszttel, cukorral, arannyal, és gyufával is.
Édesanyám éppen egy pár héttel ezelőtt mondta Nekem:
– Kislányom. Ha van mit enned, van ruhád, van hol laknod, akkor mindened megvan. – Ő ezt régen nem így látta.
A korona dandárjában én úgy vettem igénybe mások szolgálatait, hogy én cserébe a saját szolgáltatásomat adtam. Így elmehettem jógázni, és masszőröm is volt.
Amikor 2020- ban otthagytam a biztos jólfizető állásomat, akkor sokan nem tetszésüket nyilvánították ki. Nekem annyi volt rá a válaszom:
– Itt az ideje, hogy Boldog legyek abban, amit csinálok. Hogy ne foghúzásként éljem meg a pénzszerzést, a pénzért való munkát, hanem jó kedvvel, örömmel. – Szerencsére ma már tudom, ez volt a jó DÖNTÉS!
Siess, a jelentkezés korlátozott!